Hajdani emlékkönyvünkbe újabb - virtuális bejegyzés -. Kern András egyik dala talán az, ami a legjobban kifejezi most az érzéseimet. "Mindenki óriás volt, S rettentő okosnak látszott. Már tudtam: a sötétben félni kell, S hogy a kapcsolót nem érem fel. Rémes egy korszak volt: Mindenki parancsolt, szónokolt, És én azt hittem, mindig így lesz, Hogy ennyi az élet, ez. Rossz volt, de annyira mégse rossz, mint, az, mikor egyszercsak elmúlt. Az idő nagy ívben továbblapoz, ha a mesénkre épp ráunt." 25. osztálytalálkozónk egy gyönyörűséges aranyló tavaszi délutánon volt a csepeli La Guna étteremben. A képeken az osztály szeretetreméltó tagjait, a gyönyörű fényeket, a szeretetteljes, megható hangulatot kívántam megörökíteni magunknak. Gondolom, hogy nem mindenkinek fog tetszeni minden fotó, és nem mindenkinek tetszik az a stílus, ahogy fotózom, de az az egy biztos, hogy nagyon sok szeretettel készítettem, és a vele való munka is gyönyörűség volt számomra. Az, hogy kit hányszor fotóztam a fényviszonyoktól függött. Hiripi Iréntől elnézést kérek, mert csupán egyetlen egy fotó készült róla. Sajnos azon a képen is olyan, mintha atomtámadás érte volna - a fényviszonyok miatt - :), de megígérem, legközelebb bepótolom. Nagyon szeretem őt, és sokáig ültünk egy padban. Remélem, a többiekről készült képek kárpótolják őt, és megbocsát nekem. Kérlek Irén, viseld el, melletted állok :), és én sem a legelőnyösebb oldalamat mutatom. A csecsemőkor után talán a következő legfontosabb, emberformálóbb időszakot töltöttük együtt. Sem felnőttek, sem gyerekek nem voltunk. Bár erről eddig nem beszéltem, az érettségit követő nyár után következő ősz elvonási tüneteket produkált bennem. Annyira hiányoztatok, hogy hetekig sírtam. Jó volt látni, hogy milyen szépek és jók maradtatok mindannyian. A lényeg az, hogy sok szeretettel ajánlom nektek a képeket, és amint lesz időm elkészíteni a saját gportál oldalunkat, értesíteni foglak benneteket. Hajdrák Tímea

Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!